A DC a világ egyik legnépszerűbb p2p(peer to peer) rendszer a Bittorrent mellett. Működésének lényege, hogy van egy központ, a hub, amihez csatlakozhatunk, és az ott jelenlévők megosztott tartalmaiban kereshetünk, illetve ők is kutakodhatnak a miénkben. Ha valami megtetszik, akkor azt letölthetjük, illetve e közben tőlünk is tölthetnek. 

Mint látható, a rendszer működésének az alapja a kölcsönösség, ami jelen esetben úgy kerül szabályozásra, hogy a hubhoz való csatlakozáshoz megosztásban kell fizetnünk. Megadják, hogy mennyi hasznos anyagot kell minimum a köz kincsévé tennünk, és amíg ezt nem érjük el, addig csak az elutasító üzenetet csodálhatjuk. Ezzel elérhető, hogy ne legyenek ingyen élők a közösség nyakán.  

Igen, itt sok esetben közösségről beszélhetünk. A hubokon általában nem tízezresével csüngenek az emberek, így lehetőség van arra, hogy jobban megismerhessük a tagokat. Ezt támogatja, hogy a DC programokban beépített chat van, így csak a pizsama korai fellövése lehet az akadálya, hogy ismeretlen, de jó esetben hasonló érdeklődésű emberekkel cseréljük a véleményt míg töltögettük le és fel.

A dolog technikai (minket, laikusokat érintő) hátterét vizsgálva, azt láthatjuk, hogy a rendszer nagyon hasonló az FTP-hez, csak tovább van gondolva:) Itt is ugyanúgy kapcsolódhatunk a másik géphez, de itt ráadásul még hozzánk is kapcsolódhatnak, így a rendszer sokkal inkább bizalmi alapú. Az újabb DC programok, mint a DC++, BCDC++, StrongDC ráadásul képesek arra, hogy ugyanazt a tartalmat több embertől is töltsék egyszerre, ezzel csökkentve a letöltési időt. Viszont azt észre kell venni, hogy nincsen egy központi hely, ahol az adatok össze lennének gyűjtve, a hub feladata, hogy segítse az egymára találást.

És ez mennyibe fáj az egyszerű felhasználónak? Bármennyire is szép és kedves, az Úrtól való dolognak tűnik egy hub üzemeltetése, de attól még pénzbe kerül. A finanszírozást általában reklámokkal oldják meg a hub tulajok, így aki a DC-ben látja letöltési éhségének legjobb csillapítási módját, az készüljön arra, hogy ilyen rágós falatokba is belefuthat;)

Ennyi szócséplés után nézzük, hogy gyakorlatban hogy is tudjuk használni a DC++-t. 

Első lépések - A Help legyen veled!

A program első indításakor felnyílik a Súgó és a Beállítások/Személyes információk menüpont. Előbbi meglehetősen részletes, magyar nyelvű, ráadásul tele van hivatkozásokkal, így ha bármivel probléma akadna, akkor érdemes ide fordulni. Ilyen anyaggal nem is versenyezhet egy post, ráadásul senki nem olvasná végig, ezért csak átvesszük a kezdeti lépéseket, hogy utána már mindenki igényeinek megfelelően merülhessen el a rendszer rejtelmeiben. 

Kanyarodjunk vissza a Beállításokhoz. Nick-nek olyan nevet válasszunk, ami vállalható mások előtt is, mert mindenki ezt fogja látni és erről azonosít be. Emellett a név elé be kell írni a [HUN] előtagot, mert csak így engednek be minket a legtöbb hazai hubra. Pl.: [HUN]Kannácska név megfelelő lehet, hiszen a feltételeket teljesíti és még a chat-en is sikeresek lehetünk vele:) E-mail címet nem célszerű megadni, mert csak felesleges spam-ekkel terheljük meg magunkat. Ennek ellenére valahol kötelező a mező kitöltése, ilyenkor sajnos meg kell hajolnunk a hub akarata előtt. A leírásba általában azt írunk magunkról amit akarunk, de egyes hubokon sokkal inkább kíváncsiak a le- és feltöltési sebességünkre, mint a kedvenc állatunkra.

Ha ezzel megvagyunk, akkor következik a kapcsolat beállítása rész, ami kulcskérdés ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk használni a DC rendszerét. Aki nem biztos abban, hogy mit is kell választania, az a jobb alsó sarokban lévő Segítség gombra kattintva leírást kaphat az egyes lehetőségekről és azok speciális beállításairól. Igazából csak egy lelki segély telefonszám hiányzik a Help-ből, de ezt orvosolhatjuk, ha a chat-en kérünk segítséget. Ha egyik beállítás sem hozta meg a várt eredményt, akkor még mindig kiválaszthatjuk a Tűzfal (passzív mód, végső lehetőség) menüpontot, amivel végre elérhetjük a főbb funkciókat, de hasonlóan passzív státuszú emberektől nem tölthetünk, ami sokszor komoly érvágás lehet.

Miután ezzel meglennénk, jön a Megosztás. Meg kell adnunk, hogy mely mappáinkból dézsmálhatnak a többiek és milyen név alatt lássák ezeket a könyvtárakat. Ezután a rendszer végigindexeli az ott található fájlokat, és már készen is vagyunk. Azt tudni kell, hogy nem örvendenek nagy népszerűségnek azok, akik a Windows, Program Files, Családdal a Bükkben mappáikat osztják meg. Egyes hubokon a felnőtteknek szóló huncut tartalmakat sem látják szívesen.

Miután az összes beállítással végeztünk, következik a dolgok érdekesebb része a le- illetve feltöltés. Ehhez először (minimum) egy hub-hoz kell csatakoznunk. A program rengeteg publikus hub-ot tartalmaz, ezek között országok alapján is választhatunk, így semmi akadálya sincsen, hogy egy magyar helyre kerüljünk.

A következő lépés a kereső gombra való tenyerelés, ahol egy fülön beállíthatjuk, hogy pontosan mit szeretnénk. A név mellett méretre, fájltípusra és hub-ra is szűkíthetünk. Ezek után elindul a kutakodás és várhatjuk a friss és ropogós eredményeket. Ha csak egy fájlt töltünk, akkor egy laza duplaklikkel indul is a transzfer. Ha egy mappába futunk bele, akkora a fájl-lista letöltésével leshetjük meg, hogy mi lakik az adott könyvtárban, és ez alapján dönthetünk. 

Összegzés

Mint minden megosztáson alapuló rendszernél, a DC-nél sem egyszerű átlendülni a kezdeti beállításokon. De a befektetett kitépett hajszálak megérik az áldozatot, hiszen a torrentekkel ellentétben itt régi kincsekre is rábukkanhatunk, és ha mégsem járnánk szerencsével, akkor a chat-en még tehetünk egy próbát. A csevegő felület ráadásul lehetőséget biztosít rá, hogy a letöltések személytelen világába egy kis emberi színt vigyünk.

DC ++ Letöltés